A Trabantbuzi akkor is figyeli a használtautós oldalakat ha nincs költeni valója többnyire irigykedve, hogy amikor épp nincs pénze, akkor jön egy olyan lehetőség ami Jujj de nagyon kéne, de nincs miből. Így járt kollégánk is. A minap már igen csak este volt, amikor feljött egy hirdetés. - 38 ezer Ft egy külsőre szép 1979-es Trabantért.
Természetesen rögtön írt az eladónak, mert olcsó Trabit keresett amiből aztán hónapok - évek alatt egy csodálatra méltó darabot faraghat. A történet szépen kezdődik, de természetesen jött egy okoskodó árhuszár és gyorsan feltornászta az árat, mert szerinte ez 100 ezret is ér. Így aztán elindult a licit. 45, 55, 70 ezres ajánlatokkal. Nem tudom mi értelme van annak, hogy ha valaki olcsón akarja jó kezekbe adni a Trabantját, akkor feltornásszuk az árat, hogy csak a tehetősebbek tudják megszerezni. - Sajnos egyre több ilyen majommal találkozunk akinek ez a hobbija. Pedig nem is olyan régen még ajándékba is adtunk egymásnak alkatrészeket, olyanokat is amikért ma több tízezer forintot kérnek el, hála az ilyen árhuszároknak. - Aztán sokan visszaléptek, és maradtak ketten a "licitálók" egy ismeretlen és kollégánk. A licitet végül kollégánk nyerte, mondván megnézi a kocsit és ha megéri leelőlegezi.
Aztán elment és megnézte. Sajnos amit látott nem az volt amire számított, de megismerte az autó történetét és így minden a helyére került. Az autót egy bácsi vásárolta még a Merkurtól. Annó, aztán lecserélte az autót valami modernebbre, akkor az Trabit félretette és - sajnos - csak 15 évvel később lett foglalkozva vele. Ez pedig néhány hónapja történt. Állítólag a 90-es években volt egy motorgenerál, ez sajnos mára nem látszik. Az új tulaj vett bele egy akku-t is, de sajnos így sem indult be, gyertyapipa hiányában, rossz gyújtással még a hangját sem tudtuk meghallgatni...
Sajnos további aggodalomra adott okot az autó kasztnija. A csomagtartónál kezdtük a vizsgálatot, sajnos a kisújjunk apró érintésére átszakadt a fenéklemez. S még egy lyuk tátongott az alján. Ugyanez a heéyzet a kerékjáratokban és a küszöbök mögött a "szőnyeg" alatt.
Apropó, szőnyeg. A kárpitok ritkák, még a biztonsági öv is szürke, alapvetően ritkaságszámba megy az ahogy az autó áll a ma értékesnek mondott dolgok terén. Szürke kárpit, króm kilincs, gömbölyű lökhárító és társai de sajnos a kilincsen és a lökhárítón kívül szinte minden vagy kuka, vagy olyan mennyiségű és minőségű munka, hogy beláthatatlan. Na akinek van sok ideje és kellő fedezete annak nem okozhat gondot.
A festése egyébként szép. Már ahol a kéderek alól nem jön ki a rozsda és ez sajnos mindegyiknél így van :( Így aztán az újraépítés még több időt és pénzt vesz igénybe. Amikor a kolléga meglátta, abba reménykedett, hogy nem kell fényezni, hisz képről szép volt, de sajnos nem vigyáztak rá eléggé álltában. Minden esetre nem menthetetlen. Szürke forgalmis és csupán ideiglenesen kivont így nincs akadálya az átírásnak és az üzembe helyezésnek sem. De kell hozzá egy jó donor, sok órányi munka, kitartás, vér, veríték és persze rengeteg anyagi ráfordítás és akkor lehet valakinek egy szép 1979-es Trabantja. Ha minden jól megy a kolléga lesz az. Reménykedjetek ti is, mert akkor a TrabantLike oldalon és itt a blogon is követhetitek az autó felújításának történetét.
